Van ez a híres német szó, ami arról híres hogy csak ezen a nyelven létezik pedig annyira tökéletesen leír egy gyakori érzést. Fernweh. Tehát amikor az embernek mehetnékje van, a honvágy ellentettje.

Annyira fernwehm van!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!

A tengeren akarok dögleni, vándorolni, sziklákat mászni, szörfölni, mittudomén, csak kerüljek már ki a mókuskerékböl és legyek már távol. Annyira várom már a nászutunkat Japánba, sokkal de sokkal jobban várom mint magát az esküvöt.

Az esküvöt jelenleg úgy látom mint egy nagy halom probléma, gyülölöm az egészet. Nem elég hogy a melóban mindenki körmére kell nézzek, magánéletben is project managert kell játszanom. Nem tudom mi a fasznak kértünk fel egy designert/dekoratört ha lófaszt nem csinál. Ùgy érzem a legegyszerübb az lenne ha saját magam meg tanulnék graphic designolni. Jelenleg tök szarul alszom mert annyira nyomasztanak a meghívók, ráadásul egymás után mondják le az embere az esküvöt pedig még meghívót se kaptak. Igyekszem lazán venni.

Na mindegy, még egy dolgot meg akartam osztani, mégpedig úgy gondoltam hogy idén nem megyek Szigetre mert kurvadrága, erre baszki ki lesz a headliner? Naná hogy Lana.

Tökre emlekszem arra a pillanatra amikor a kunmingi camel clubban pár héttel elutazás elött szomorkodtunk a kanadaiakkal hogy mindjárt mindenki elutazik és véget ér az ittlétünk és a háttérben ö szólt. Elöre tudom hogy drága lesz, béna lesz, szar lesz a hangosítás, de ö azok közé tartozik akiket egyszer az életben szeretnék látni, pont az ilyen emlékek miatt.