2014. december 25., csütörtök


Na megvolt a karácsony, kaptam sok szép kövér könyvet úgyhogy nem lesz elég az a 10 kilo amit ajcsiknak hagytam a csomagomban.
Rettentő kövér is vagyok az itteni mérleg szerint, fúj. Szerencsére elromlott a sütő ugyhogy nem tudok több sütit sütni. Persze mondanom se kell mennyi kedvem van befejezni a dipyt.

A zabáláson kívül élvezem hogy itt lehet official videoklippeket néznihallgatni.




Az apáim lehetnének ezek a piramisfejek,


2014. december 22., hétfő


Tiszteletem és hálám fonjon glóriát azon fiatalember feje fölé, akitől tegnap 30 forintot akartam lejmolni, mert a reptéren olyan lassan haladtak kifelé a kocsik a parkolóból, hogy közben lejért a fizetés utáni 15 perc ameddig el kell hagyni a parkolót. A srác halál lazán adott egy 200-ast, annyira kedves volt ez a gesztus, és szerintem annyira tipikus haverkodós magyar hozzáállás, hogy ilyet sehol máshol nem tapasztaltam. Pont a múltkor magyaráztam S-nek (amikor ellopták egy mellettünk ülő srácnak a mobilját egy kávézóban) hogy mennyit változott a világ, mindenki sokkal kételkedőbb és bizalmatlanabb. Régen amikor a Szigetről jöttem haza vagy 3 ember lazán odaadta a mobilját hogy felhívhassam anyámat rajta, de nem is ugy hogy rácsörgök és visszahív, hanem simán hagyták hogy telefonálhassak. Erre én ennek a srácnak akinek a mobilját ellopták nem adtam oda a mobilom (mondjuk már nem is szaros nokia mint anno) hanem én rácsörögtem és mondtam hogy kicseng-e vagy sem. Erre isten küld a fizető automatához ilyen áldott lelket, aki nem is engedte hogy visszaadjam neki a 200-ast pedig nem is kellett végül mert a központ valahogy mégis kiengedte a kocsinkat.

A repülőút se volt ám teljesen zökkenőmentes, mert fél órát késtünk mivel a gép eleve késve jött Berlinből (ez a sorbanállók felét nem érdekelte és továbbra is egy órát sorban állt pedig mindenkinek volt helyjegye atyaúristen miért ennyire sötétek az emberek gyerekkel bazdmeg ott állnak aztán csodálkoznak hogy bőg mind a három) aztán a gépben ücsöröghettünk még fél órát mert túl sok csomagot pakoltak be, úgyhogy mindet ki kellett venni, megszámolni, névhez egyeztetni, visszapakolni, na aztán indulhattunk. Tippeljünk Mónika melyik nap gondolta hogy nem visz magával olvasnivalót mert úgyis csak egy órás az út. Igen. Ráadásul a gépem is lemerülés szélén állt, ettől függetlenül sikerült még pár száz szót írnom, fuckyea.

Mindenesetre jó most végre itthon, most macskával az ölemben tv előtt írhatom a dipit, such fun!



2014. december 19., péntek


Behalok, egy hét alatt 18 oldalt írtam. Megy ez megy ez ha nincs semmi életem!



2014. december 18., csütörtök

2014. december 11., csütörtök


Néha azt hiszem egy aktív vulkán mellett lakunk, mert 2 nap alatt annyi por gyűlik össze amennyit még soha nem láttam. #homestaywifeproblems



2014. december 10., szerda


Gondolom a szomszédok borzasztó boldogok, hogy már 4 órája üvöltve ordítom ezt a számot.



Avagy napi láma.



2014. december 9., kedd


Ez szerintem kurva érdekes:

Homeless of Budapest

Van persze pár sztereotipikus eset hogy azért lett csöves mert eleve otthonban nevelkedett, ivott, drogozott, de aztán ott vannak a diplomás szakemberek akik válás és jóhiszeműség miatt csúsztak le, és nem is tudom melyiket kellene jobban sajnálni.



2014. december 8., hétfő


Nem is kell nekem reggeli koffeinlöket ha a magyar politika híreivel kelek.




Nemtom miért, de totálisan ráálltam erre a csajra.



Namár, na.





2014. december 6., szombat

2014. december 5., péntek


Na az a helyzet hogy mivel csórók vagyunk és öregek, a fiatalos, chilles, várva várt délutáni kirándulásunk ma abból állt hogy kiszptunk a Lidl-be hogy vegyünk magunknak egy passzoló gumis lepedőt, mert eddig egy kis lepedőt kombináltunk egy takaróval ami mondjuk ki elég tré. Továbbá én borzasztóan ráflesseltem egy nagymamaponcsóra amit nekem muszáj volt megszerezni (még a tigrismintáson is gondolkodtam, idáig süllyedtem). Ma kezdődött ez az akció de a cigók olyan szinten beelőztek minket valszeg egy hajnali 4es sorbaállással, hogy ágylepedőből már csak gay lila volt, poncsóból meg már a reklámot is levették. Mondanom se kell hogy annyira vártam ezt a napot h kb egy hete nézegetem a promó ujságukat, uh most nagyon meg vagyok sértődve a Lidl-re. Ha legközelebb is hajnali 3-kor ébredek tudom hova vezet az első utam, és akkor nekem is lesz fehér gumis lepedőm és pumaponcsóm.






2014. december 4., csütörtök


Van itt ez a montázs ami szerintem elképesztően kurvakirály uh nézzétek.

katt

Kár hogy a Raid 2 csak az előzetesbe került bele, dehát pont ezért promotálom akkor itt. Ezt a csávót kéne felkarolni hollywoodban, nem Andyt (najó, őt is).



Van ám belőle jutyúbos full movie is uh tessék lássék!




Fél 4-kor már nézegettem az órát hogy mikor csörög már a vekker hogy felkelhessek. Egy hónap alatt 60 évet öregedtem.



2014. december 2., kedd


A hétvége tök jól telt, pont ahogy terveztem (nem). A buli amit 2 hete vártam, hogy végre kimozdulunk és lóghatok a spanokkal, jó volt mert S betartotta ígéretét és kedvesen figyelmeztetett, hogy a csaj akvel 10 perce dumálok a volt csaja (nem). Az egészségem tökéletes és az időjárás is örvendetes (nem).



2014. november 25., kedd

2014. november 24., hétfő

Ma magamtól hamarabb keltem mint penny market.




Yes yes y'all.

Tegnap voltunk kacsákat etetni, nem tudom az itt legális-e illetve hogy a kacsáknak jót tesz-e, nem fúvódnak-e fel a sok élesztőtől, de nem is érdekel mert jött néhány annyira aggro liba hogy esküszöm majdnem felrúgtam őket. A kacsák meg olyan borzasztóan hülyék hogy nem hiszem el, szinte a szájába dobom a kenyeret, kipattan és nem veszi be újra. Evolúciós zsákutcák. És nem viccelek, esküszöm hogy voltak kiwik is a kacsák közt!!!



Az a jó abban hogy semmi bútorunk nincs, hogy nem kell sehol se bekapcsolni a fűtést, mert egy szobát simán befingunk.



2014. november 23., vasárnap


Ma reggel, amikor kis másnapos nyugalomban néztünk egy dokumentumfilmet a vietnámi reunification vonatról, egy kis rigó nekirepült az ablakunknak, eltörte a jobb lábát és a nyakát, hányt egy csomó vért, majd órákig fetrengett és meghalt. Annyra sajnáltam hogy az valami borzasztó. Vittünk neki kis vizet és kenyeret, még be is akartam takarni hogy ne fázzon, de apám a csirkeorvos mondta hogy biztos megfog halni úgyhogy felesleges. Tudom hülyeség emberi érzéseket állatokra vetíteni, de remélem azért kicsit érezte hogy nem akarjuk bántani, és talán kis nyugalomban halt meg.


2014. november 21., péntek


Tegnap random hallgattunk egy kis Bonobo-t, és mint egy pavlovi reflex, ma végig kunmingos álmaim voltak. A Bonono szerintem egy irdatlanul jó zene, de mindig az jut róla eszeme ahogy csillezek Thaiföldön egy hintaágyban, és siratom a boldog életem (tough life) szóval mindig jön mellé egy kis béna érzés is. Pedig ez volt januárban, utána még mennyi minden jött! Na nem baj, ahogy észkombájn "az-összes-járgányra-van-jogsim" Máté mondta vala, annak kell örülni hogy megtörtént, nem hogy elmúlt.










FÚRNAK.



2014. november 19., szerda


Tegnap amúgy sajnos kénytelen voltam szembesülni a nem létező kondíciómmal, ugyanis a boltban egyszer porcukor miatt kelett visszafutnom, aztán meg egy vaniliás puding miatt (mind vitamindús, egészséges kaja), a végére szinte szúrt az oldalam, fájt a térdem és majdnem hánytam.




Ezt egy blogon találtam újra amit nyilván akkor kell elkezdenem olvasni amikor ráveszem magam hogy S-nel felkeljek fél 5-kor hogy írjam a dipit. Kriszteegirl általi noisli-val perfekt kombináció. Talán azért olvasom most ilyen lelkesen a blogot mert a szerző ugyanúgy szenved a diplomájával és ez pöppet megnyugtat. Bezzeg közben a tesóm doktor lett, nyá!





A szomszéd mobilja egy órája ébreszt/vibrál a falBAN, hívjam a rendőröket hogy lehet meghalt? Áh...


2014. november 18., kedd


Anyám azt mesélte régen, hogy amikor aludtam annyira figyelt hogy nyugodtan aludjak hogy még attól is félt hogy ahogy az akkori kutyánk körmének a kopogása is felébreszt, ugyhogy le akarta vágni, a nagymuter meg persze nagyon röhögött az egészen.
Erre itt fosok már tíz perce hogy a kinti mentő hangja nehogy felébressze szegény S-t (mármint ami a dupla rétegű, zsír új, golyóálló ablakunkon beszűrődik) hogy tudjon legalább kicsit aludni az éjszakai műszak előtt.




Na az a helyzet hogy tegnaop voltam egy állásinterjún, amin annyira nyaltam hogy hányni és röhögni tudnék magamon, de bejött mert felajánlották.

DE.

- kurva messze van: több mint egy óra, 3 átszállás, ami a helyi sztrájkok miatt eléggé rizikós
- szinte smemi köze a kínaihoz és már most érzem hogy berozsdásodtam
- az meg pici minusz hogy olyan igazi iroda, kockákkal és üvegajtókkal, blöah.

Na mindegy, we'll see. Azért jó egy kis biztonságot zsebben tudni!


2014. november 12., szerda

Találtam etzt a képet Pinteresten



és mivel anyám eldugta az összes sálamat, kabátomat, gatyámat, csizmámat ÉÉÉS sapimat, ezért rettentően megörültem amikor másnap 1 ropiért találtem egy ugyanilyen piros sapkát, úgyhogy most menő vagyok mint egy tizenöt éves.



A zinterjú amúgy jól ment, köszönhető ez annak hogy nem egy HR-sel beszéltem hanem szerintem a főni feleségével aki csak motyogni tud a telefonba, azt hazudja hogy felhívott pedigugyenem, hanem én 15 perccel megbeszélt időpont után, emiatt aztán teljesen inkompatibilisnek tűnt ami sokat nyomott az önbizalmomon. Anyhow, hétfőn folytatás.

És borzasztó kedvesek vagytok hogy így aggódtok és érdeklődtök :)

2014. november 10., hétfő


Ma megyünk a 'zikeába, kurvára ajánlom hogy attól jobb kedvem legyen!



2014. november 6., csütörtök


Akartam már hamarabb írni, de persze mindig minden fontosabb.

Nem is tudom mir írjak. Olyan ez mint egy szakítás, amikor csak idővel derül ki h valójában milyen volt az a kapcsolat. Mindesenestre borzasztóan pesszimista és depis vagyok, most látom hogy van mégis egy csomó munkalehetőség a környéken, de egyből arra gondolok mennyi itt a második generációs kínai akik anyanyelven beszélik a kínait és a németet, hol rugok én itt labdába. A lakásban is csak a kupit látom, és a ridegséget, nem a lehetőségeket hogy milyen jól be lehet majd rendezni. Mert ha majd berendezem, milyen nehéz lesz hazavinni ezeket a bútorokat. Mert nem maradok itt örökre, de kérdés hogy hogy és mikor megyek haza. De persze mi vár rám otthon...

Á faszom, inkább írom a diplomám. Ezmegamásik.







2014. október 29., szerda


Nem véletlenül rühellem Bécset annyira hogy 4 óránál többet már csak maximum az államvizsgám napján leszek hajlandó ott eltölteni. A Kaiserlich und Königlich hozzáállás természetesen minden oktakási intézményben előfeltétel, Bécsben viszont párosul még végtelen arroganciával és feneketlen tudatlansággal.

És még kétszer, csak előttem dönti hátra az ülését az utas a buszon, isten nem ver bottal.

Otthon aztán egy órás dugó várt, de semmi kaja, ráadásul senki se ér rá pedigugye pénteken pattanok, ezért a morc hangulatom.



2014. október 23., csütörtök


Gondolom egyes rádiócsatornák már szarrá játszották, én hálisten erről lemaradtam.



A video posztolás mennyiségéből gondolom ki lehet következtetni milyen gyorsan írom a dipit.





trololololooo master time




2014. október 21., kedd


Ezerrel megy a szőnyeg és függöny nézegetés, meg a repjegyek ide-oda vétele és szentendrei házak nézgetése, pedig holvanazmég.

Önismereti hétvégét zártam nemkülönben, kiderült hogy jól tudok eltalálni palackokat csöpögő vizesflakonnal, de csak kis híján tudok leinni német gimnazistákat, yay!

Most ez megy.





2014. október 12., vasárnap


Tegnap voltunk amugy a WAMP-on, ami elképesztően király volt, elvertem VOLNA egy csomó pénzt ha nem hívtak volna meg majdnem mindenre, így végül csak egy fél fülbevalót vettem, szószerint. Szerencsére anyósnak is tetszett a hely, miatta izgultam nagyon hogy béna lesz és pici, de szerencsére nagyon bejött úgyhogy ajánlom mindenkinek, de korán menjetek mert nyitás után fél órával már tömve van a hely. Az eladók még nem annyira profik fejszámolásban meg bizniszben, de ez extrán szimpivé teszi őket. Volt aki számlát adott, de visszajáró pénzt elfelejtett, aztán nevettünk hogy lámlám már ennyire félnek a boltosok a NAV-tól.

Kurvajó hétvége volt amúgy, sok kirándulással és rengeteg finom kajával, testem kigömbölyödött és meg is lettünk áldva mindkét szülő pártól, ami csak egy kicsit riaszt.




Hajnali 4 órás kelés, trololololooo




2014. október 9., csütörtök

Hú de semmi kedvem semmihez. 0 kedvem van dipivel vagy cikkekkel foglalkozni, pedig ha ezekez elkezdem általában fel szoktam dobódni utána. Meg nem is vagyok fáradt, habár ma csak 10 perceket aludtam valami 5 óráig csak. Najó, kicsit többet, de értitek.

Tervezgetjük a lakást, S-nel már gondolatban elköltöttük jónapokra előre a fizunkat (főleg az övét mert az egyre reálisabb lesz), ikea ágyra meg sízésekre.

Najó, dolgozom akkor kicsit, hogy legyen miből glamúrnapozni.



2014. október 6., hétfő


Ha valaki elárulja nekem hogyan lehet itt jobboldaltra bebiggyeszteni a zinstagramos feedemet, hát borzasztó hálás lennék.

Láttam ma clash of the titanst, élőben, regarding orosz-kínai kapcsolatok, iszonyúan ritka jó előadás és debate volt, összehasonlíthatatlan azzal a temérdek szarral amikre Bécsben próbáltak minket (sajnos szokszor sikerrel) becsábítani. A legjobb hogy a legtöbb arcot ismerem, ha nem is személyesen, olyanok mint kis kínais cölöbök, és ha megszólal a volt pekingi katonai attasé akkor hirtelen csend lesz a teremben.

Ma csináltam mindemellé még egy szar focacciat. Süt róla hogy szar.



Családi átok nálunk a lassúság és lassan magamon is kezdem érzékelni a szimptómákat.
Mondom lassan.


2014. október 2., csütörtök


Hogy is tudnék bármi produktívat letenni ma az asztalra ha mellette ilyen zene szól?




Szívesen.

Szinte az éveket se tudom megszámolni mikor hallottam utoljára ilyen jót, ami ennyire a "fiataságomra" emlékeztet. Szinte látom magamat a nagyszínpad előtt bólogatni. Persze olcsó kis mismas ez White Stripesból és Museból, de kitérdekel, ha van koncert amire elmennék, és ha van zene amire újra elővenném Rozit, az ez lenne.

PS ez a bejegyzés egyre csak bővülahogy próbálok egy számot találni amit bebiggyeszthetnék. Nem megy. Eszembe jutott a BA alatt Beastie Boyst hallgatta felalá, hümmhümm mostmeg ez.




I would if I could




Mikor máskor, ha nem most jönnek a megkeresések a külügyminisztériumtól, csak hogy még jobban megnehezítsék a kiköltözésemet. Amúgymeg ki gondolta volna hogy ismeretségem Kakálmánnal még ilyen pozitívan visszacsap.


2014. október 1., szerda

Yo

Több okból vágok akkor neki újra a blogolásnak.

1. Hiányzik, elvégre az előzőt valami számomra iszonyat hosszó 5 évig írtam, és eltűnt, hát mintha egy naplómat dobták volna ki.

2. Nem szabad elfelejtenem magyarul írni, ez nagyon nagyképűen és szarul hangzik, de fenn akarom tartani a kúl magyar szóhasználatokat, amiket a régi blogomon jegyeztem mindíg fel, és olyan jó volt azokat visszaolvasni. Ilyenek pl. versek is, amiket magamnak hiába irogatok le, senki se dobja el tőle az agyát.

3. Sok változás áll most be, és gépen könnyebb írni mint naplóba, meg naplóba nehezen megy a linkek és videók beágyazása, pedig azok szerintem néha még jobban is tükrözik hogy hogy érzem magam, mint puszta szavak.

4. Amikor a BA diplomámat írtam olyan jó volt agyfosós szüneteket tartani a blogomon. Most nagyon lassan haladok az MA-val, bebeszélem hát magamnak hogy ez a bloghiány miatt van.


És most jön az agyidegfaszérgörcs a font és kinézet miatt. A név miatt bocs, bepánikoltam.


PS: refelxszerűen benyomtam a végén 2 entert, mint a régi blogomon hehehheuheuhuehehu