Pár napja megfogadtam, hogy írni fogok konkrét emlékekröl. Néha 1-1 eseményröl vagy máshogyan csak úgy eszembe jutnak olyan dolgok, hogy például milyen volt Kínában, az egyetemen az 5. emeletre feljutni. Kurvanehéz volt, mert 2200m magasan máshogy hat rád 5 emelet mint tengerszinten...

Na és milyenek voltak a szünetek. Hogy ott álltunk a ping pong asztal körül, vagy ültünk az egyetlen padon és néztünk ki az ablakon. Minden héten megtapasztaltuk, hogy jé, megint felhúztak egy toronyházat. Nöttek azok mint a gombák, este is hallani lehetett ahogy dolgoznak. Vagy hogy ott csilleztünk O.-val és elkezdtünk énekelni egy Beastie Boys számot, amivel engem nyilván le lehet venni a lábamról. Vagy amikor az indonéz srác félrehívott, hogy megkérdezze, szerintem a thai ladyboy fiú wc-be kell hogy járjon vagy nöibe. Vagy amikor a koreai srác elárulta, hogy ö otthon Koreában nem hord lencsenélküli szemüveget, mert ott nem menö mivel ott MINDENKI lencsenélküli szemüveget hord. Hát jó volt nagyon baszki. Arra is emlékszem, hogy egyszer mentem haza a koliba és azon gondolkodtam hogy még sose voltam annyira felhötlenül boldog mint akkor.

Ma már azért kicsit más a helyzet.

De erröl asszem rinyáltam már.

Anyway olyan is volt hogy O. ugyanazon a padon megpaskolta a seggemet amin akkor nagyon felháborodtam. Lehet O.-t viszontlátom idén nyáron, nagyon abszurd lenne.

Fontos lenne leírni ezeket a fiús emlékeket is (bár O. mondjuk pont nem volt "fiú"), mert egyrészt most házas vagyok és úgyse lesz több fiús tapasztalatom (remélem!!!), másrészt ezek általában gyönyörü emlékek amiket csak egyszer érez az ember, és ezeket nem szabad elfelejteni. Az már más kérdés hogy ennek a megfelelö platformja-e egy nyilvános blog :)

Sokat gondolkodom azon, hogy mit írjak. Mármint a mostani állapotommal kapcsolatban.

Ìrok amúgy naplót, egy ilyen 5 éves/naponta pár soros naplóba. Ès az egyszerüen nem elég arra, hogy a napi teendökön kívül bármi mást is felírjak.

Szóval eléggé szenvedek a fülzúgásom miatt, remélem találok majd valami coping mechanism-t, de jelenleg eléggé frusztráló a helyzet. Föleg az, hogy szerintem idöröl idöre romlik az állapotom.

Nagyon igazságtalannak érzem ezt az egészet, mert egészségesen élek, rendesen eszem, sokat iszom, sportolok és stresszmentesen élek. Szóval a kurva anyját. Sokszor arra gondolok, hogy lényegében bárkivel szívesebben cserélnék. Minden más betegségre van valami gyógymód vagy legalábbis kezelési módszer, a tinnitusznál meg csak annyi hogy "szokd meg". Nem is tudom mi a fasznak találták ki a fül-orr gégészetet és hogy valójában mit csinálnak meg kutatnak ott egész nap ha nem pont az ilyen problémákat. Nyilván mindenki a "nagy" betegségekre fókuszál, mint a rák & co., az ilyen fülzúgásos sztorikra meg egyszerüen csak szarnak.

Azért igyekszem összeszedni magam és kifelé nem mutatni hogy hogy érzem magam, mert másoknak ez a tehetetlenség talán még nagyobb teher mint számomra.

Szóval 2018, yay, remélem azért lesz valami javulás idén. Néha olyan szívesen csak elöre forwardolnék az idöben, hogy lássam öngyilkosság vagy normális élet lesz ennek a vége.

But just to end this on a funny note: