2015. május 23., szombat

Tegnap annyira megbantottak mint mar reg nem. Es amikor regen igen, akkor is o volt.

Nem tudom minek kell a sajat tetteimek valakinek elmagyarazni es szepiteni, az erintetteken kivul ehhez senkinek semmi koze. Es nem tudom miert kell valakit meggyoznom a sajat ertekrendemrol. Vagy hogy szerinten a sustainable szerelem mar nem ad olyan késztetést hogy mindenkinek az arcába üvöltsd hogy kész vagy a házasságra. Egyes egyedul az fontos hogy en tisztaba legyek azzal hogy ő a nagy ő. Mas vilagga kurtolheti a sajat szerelmet, de nekem ez mar nem létszükséges. Mert már sokkal elemibb része az énemnek minthogy szimplan valami uj, izgalmas, múlandó dolog legyen. Youknowwhatimsaying?

Tegnap se tudtan mit irni ma se tudom megfogalmazni rendesen. Jo hogy pont a mi cikkirasaink miatt vesztunk ossze :P jo kis pihenesnek igerkezik ez a punkosdi budapestezes.


2015. május 16., szombat


Annyira imádom ezt a csajt, annyira szar.

Yo

Np postz until dipy iz finished.





2015. május 10., vasárnap


Olyan szinten kivan a faszom a diplomával hogy arra emberi kifejezés nem letezik. Eljutottam arra a pontra hogy simán fizetnék valakinek többszáz eurót hogy megirja nekem az utolsó fejezetet. De aztán még átnézni, bibliográfia, összegzés.... á. Ilyenkor általában jól jön egy blog.

Olyan sok jó blogot olvasok (2 db :P) ahol az írók olyan jól látják a világot (azért se írom le a pozitív szót, kivagyok töle), mindenesetre ez a hozzáállás nagyon ragadós. Nagyon irigykedem hogy mindketten Magyarországon lehetnek és élvezhetik a budapesti nyüzsit, de hála ennek a POZITIV hozzáállásnak én is még egy kicsit jobban értékelem az itteni apróságokat. Itt is van nyüzsi, de messze nem olyan szép egy város se mint Budapest de aztán meg ott vannak az olllyan iszonyatosan király programok mint a tegnapi kerámiavásár. Èvente egyszer rendezik meg és egy egész városrészt ellepik a kiállítók. Szinte alig voltak németek, mindenhonnan jöttek, még Èsztországból is akkora volt a választék csak kerámiákból mint nálunk augusztus 20án a várban. Kurvasok pénzt elvertünk, de nagyon örülök minden egyes darabnak. Muca:

Ehhez jár meg egy réz bot, amit bele lehet dugni földbe és akkor szép. Annyira király ez a madár, tisztára füst szaga van még az égetéstöl. Egy rettentö cuki holland bácsi adta el, egy szót nem tudott németül (mint a többi árus).


Ezek jó kis olajos kannák a háttérben a kecses vízköves vízforralónkkal és sok szennyel a tegnapi grill szennyel.

Egy leárazott kancso amihez hasonlónk még csak 2 van. A virágok még budapesti szerzemények, voltak hasonlóak itt is természetesen összehasonlíthatatlanul rondábbak.


Ez a cheesy japán sarok. A jobboldali egy kis japá égö :3 Hiper gay, de imádom.


Ez meg egy fancy ikebana váza, passzolóan a suzhoui mini vázánkhoz. Már csak mini virág kell bele. Persze ez is gay.



Aztán nemtom miért, talán feszült voltam az aznap délutáni grillezés miatt (házigazdát játszani elöször haverok elött, kössz), vagy nehéz volt az egész hetes munka, szararc udvariatlanokkal futottam össze aznap, de a gyönyörü környezettöl függetlenül egyszercsak elég szar, elpityeredös hangulatom lett. Nem is tudom miért. Talán mert csinálnék is új haverokat meg nem is. Örülök ha jönnek grillezni, de egész nap fosok töle. Birom is a kollégákat, mégis kerülöm az együtt sétálásokat. Ez van bennem. Meg a dipy nyomaszt.

Azért szerintem jól sikerült a grillezés, hála istennek volt elég székünk és senki alatt nem döltek össze. Kaptunk kenyeret meg sót, elvileg ettöl jó életünk lesz és gazdagok leszünk hát az nagyon fasza lenen. Jött egy új arc is, az egyik srác csaja, aki azt hitte hogy svájci vagyok hát ez nagyon balzsamozta a lelkem!

Ma meg jó másnaposan elmentünk (megint) a garden centerbe ahol vettünk egy csomó gyönyörü virágot amiket jól el is ültettünk délután. Rettentö zen foglalkozás, mindenkinek ajánlom. Nagyon remélem hogy nem halnak meg, annyira szomorú vagyok mindegyiknél, pedig úgy vigyázok rájuk. Persze ezek szezonális dolgok szerintem csak a büdös muskátli él túl minden évszakot szóval nem kéne így a lelkemre vennem.

Végre van légtisztító palántánk, mostantól nem kell takarítanom.


Ès ilyen király virágai nönek!

 

Esküszöm fingom nincs miért ezt a kókadt, törött, lassan elvirágzó lila virágot választottuk ki az ezerböl. Biztos a másnaposság. Van mögötte ugye még egy sárga és mellette még egy sötét lila, fellógattuk oda ahol eddig a madár kaja volt. Egy madár se nyúlt hozzá. Remélem a virágnak nagyobb sikere lesz.


Egy hete vettük meg ezt a fehér virágot, ezalatt kb 10szer dölt el (mondjuk akkor még nem volt elültetve). Minden egyes kis szar szélfúvásnák új irányba dölt, akárhogy védtük. Remélem most stabil marad egy ideig. A sör azért van mert nagyanyám régen azt mondta azzal ell a nagylevelü növényeket pucolni hogy szépen csillogjanak. Most kiderül tényleg így van-e, vagy csak lebukott és a növényekre kente. Heh. Nagymuter.


Ìgy néz ki most a terasz :3 marhára imádom. Mármint marhára imádom este 6-tól naplementéig, addig elötte szénné éget a nap.



Nacsá!

2015. május 7., csütörtök



Erre megyünk a hó végén




YAY!
(Igen ez a legközönségképesebb dala)



2015. május 5., kedd


Elindult egy laza 6 napos Die Bahn sztrájk uh az alábbi dilemmám meg is oldódott ugyanis most soförösdit játszon minimum jövö hétig. A másik h emiatt minden nap 10 perccel korábban kell indulnom h elkerüljem a dugót, ami engem totál kikészít. Ellenben tegnap rekord idö alatt értem haza, olyan kevés volt a forgalom. #dafuq


2015. május 1., péntek


Há! Na itt vagyok megint proper internet és gép közelben. Azért nem blogolok mert:

- mindkét gépem kegyetlen lassú, az egyiken (amin a dipit írom) nem megy a word #firstworldproblem
- büntudatom van hogy egy szabad percemet ezzel töltöm miközben cikket kéne írnom és összeeditelni a dipit
- meh

Megjártuk a világot, láttunk rengeteg szép helyet és még szuvenírt is hozok magammal a térdemen. Szép volt Peru is meg Ecuador, Galapagos is. A legjobb h S ott volt végig uh sok fun volt és nem éreztem magam kirekesztve mint 5 éve (most az én pasim volt ott és az övéké nem mwahaha).

Kedd óta megint nyomom a quality controlt, és vmi perverz örömtöl fogva nagyon vártam h visszamehessek, örültem hogy pötyöghetek a gépen, írhatok bossy emaileket, haladhatok a projektemmel. Egyre jobban szeretem a csapatunkat, a fönök multkor rácsodálkozott h miért tekintünk rá föniként, ezt a kérdését mostanáig se tudom értelmezni. Ami viszont nagy dilemmát okoz és faszfejnek érzem magam töle hogy amikor sztrájkoltak a vonatok felajánlottam a föninek h ez idöre beviszem kocsival az officeba mert ö is Kölnben lakik. Egyböl beleegyezett pedig o mindig azt hangoztatta hogy a kocsi szar, drága, felesleges, és hogy neki ugyanannyi idö vonattal beérni mint velem. Hátjó. Erre miután a sztrájk már véget ért, még 1-2szer bekunyizta magát hozzám a kocsiba, de továbbra is adta a hypocritet és kritizálta hogy mekkora dugó van, nem ajánlotta fel egyszer se hogy esetleg beszálljon a benzin költségbe, de még csak meg se kérdezte hogy okés-e ha továbbra is velem jár haza. Az meg a másik hogy csak magáról bír beszélni, egy érdeklödö kérdést se tesz fel, amit nem bírok elviselni, ezerszer szívesebben hallgatnék rádiót, vagy SEMMIT. Szóval amikor most kedden, 2 hét szabi után megint megkérdezte hogy "elhoztad a kocsidat" (wtf kérdés ez is) akkor azt mondtam h nem. Persze valami kifogást is kitaláltam de szerencsére azt nem kellett bevetnem, egyböl vette a lapot. Azóta nem kunyizik, én viszont faszfejnek érzem magam. Most ezzel a bünnel kell a keresztény lelkemnek megküzdenie.

Ami a dél amerikai útnál is nagyobb örömet okozott, az a szomszéd lakás tegnapi látványa volt: elköltözött az a pöcs, aki nagyobb zajt csapott a dj setjével mint a fitnessz stúdió amivel EGY FALAT osztozunk. Significantly csendesebb lett a kerület.

Ezenkívül a kislány lelkem nagyon örül a lakás developmentnek. Mutatom a fejleményeket:



 Otthonos nagymama style-ban alakul a háló szoba, már csak a tányérok hiányoznak a falról. Meg vagyunk örülve a hintaszékért, és most olyan kényelmes lett h nem lehet kiszállni belöle. A k meleg bárányszört sikerült találóan pont a tavasz kezdetére beszereznünk hogyizzadósra fütse a seggünket ha beleülünk.

Beszabadultunk az ikeába és végre megvettük a terasz #2 szettet ami majd a terasz #1-ra fog átkerülni amin megvettük a strandkosarunkat. Ùgy döntöttünk hogy égi jel az áramszolgáltató levele, amiben közlik h 120 eurot túlfizettünk uh ennyit visszautalnak. 120 eurót. Egyböl nyilvánvaló volt hogy ezt vagy elbasszuk sushira, vagy veszünk belöle egy strandkosarat.


Nagyon büszkék vagyunk az olyan kincseinkre mint e kép amit még Shanghaiból hoztunk. Egyböl be is tettük egy sarokba.

E szörnyen giccses borzasztóan cuki cicás rómeó és júliás képet Veronából hoztak. Egyböl betettük a wc-be.


Ezt meg csak úgy a szárított ruhák mellé :)