Tegnap random hallgattunk egy kis Bonobo-t, és mint egy pavlovi reflex, ma végig kunmingos álmaim voltak. A Bonono szerintem egy irdatlanul jó zene, de mindig az jut róla eszeme ahogy csillezek Thaiföldön egy hintaágyban, és siratom a boldog életem (tough life) szóval mindig jön mellé egy kis béna érzés is. Pedig ez volt januárban, utána még mennyi minden jött! Na nem baj, ahogy észkombájn "az-összes-járgányra-van-jogsim" Máté mondta vala, annak kell örülni hogy megtörtént, nem hogy elmúlt.