Anyám azt mesélte régen, hogy amikor aludtam annyira figyelt hogy nyugodtan aludjak hogy még attól is félt hogy ahogy az akkori kutyánk körmének a kopogása is felébreszt, ugyhogy le akarta vágni, a nagymuter meg persze nagyon röhögött az egészen.

Erre itt fosok már tíz perce hogy a kinti mentő hangja nehogy felébressze szegény S-t (mármint ami a dupla rétegű, zsír új, golyóálló ablakunkon beszűrődik) hogy tudjon legalább kicsit aludni az éjszakai műszak előtt.