Há! Na itt vagyok megint proper internet és gép közelben. Azért nem blogolok mert:

- mindkét gépem kegyetlen lassú, az egyiken (amin a dipit írom) nem megy a word #firstworldproblem
- büntudatom van hogy egy szabad percemet ezzel töltöm miközben cikket kéne írnom és összeeditelni a dipit
- meh

Megjártuk a világot, láttunk rengeteg szép helyet és még szuvenírt is hozok magammal a térdemen. Szép volt Peru is meg Ecuador, Galapagos is. A legjobb h S ott volt végig uh sok fun volt és nem éreztem magam kirekesztve mint 5 éve (most az én pasim volt ott és az övéké nem mwahaha).

Kedd óta megint nyomom a quality controlt, és vmi perverz örömtöl fogva nagyon vártam h visszamehessek, örültem hogy pötyöghetek a gépen, írhatok bossy emaileket, haladhatok a projektemmel. Egyre jobban szeretem a csapatunkat, a fönök multkor rácsodálkozott h miért tekintünk rá föniként, ezt a kérdését mostanáig se tudom értelmezni. Ami viszont nagy dilemmát okoz és faszfejnek érzem magam töle hogy amikor sztrájkoltak a vonatok felajánlottam a föninek h ez idöre beviszem kocsival az officeba mert ö is Kölnben lakik. Egyböl beleegyezett pedig o mindig azt hangoztatta hogy a kocsi szar, drága, felesleges, és hogy neki ugyanannyi idö vonattal beérni mint velem. Hátjó. Erre miután a sztrájk már véget ért, még 1-2szer bekunyizta magát hozzám a kocsiba, de továbbra is adta a hypocritet és kritizálta hogy mekkora dugó van, nem ajánlotta fel egyszer se hogy esetleg beszálljon a benzin költségbe, de még csak meg se kérdezte hogy okés-e ha továbbra is velem jár haza. Az meg a másik hogy csak magáról bír beszélni, egy érdeklödö kérdést se tesz fel, amit nem bírok elviselni, ezerszer szívesebben hallgatnék rádiót, vagy SEMMIT. Szóval amikor most kedden, 2 hét szabi után megint megkérdezte hogy "elhoztad a kocsidat" (wtf kérdés ez is) akkor azt mondtam h nem. Persze valami kifogást is kitaláltam de szerencsére azt nem kellett bevetnem, egyböl vette a lapot. Azóta nem kunyizik, én viszont faszfejnek érzem magam. Most ezzel a bünnel kell a keresztény lelkemnek megküzdenie.

Ami a dél amerikai útnál is nagyobb örömet okozott, az a szomszéd lakás tegnapi látványa volt: elköltözött az a pöcs, aki nagyobb zajt csapott a dj setjével mint a fitnessz stúdió amivel EGY FALAT osztozunk. Significantly csendesebb lett a kerület.

Ezenkívül a kislány lelkem nagyon örül a lakás developmentnek. Mutatom a fejleményeket:



 Otthonos nagymama style-ban alakul a háló szoba, már csak a tányérok hiányoznak a falról. Meg vagyunk örülve a hintaszékért, és most olyan kényelmes lett h nem lehet kiszállni belöle. A k meleg bárányszört sikerült találóan pont a tavasz kezdetére beszereznünk hogyizzadósra fütse a seggünket ha beleülünk.

Beszabadultunk az ikeába és végre megvettük a terasz #2 szettet ami majd a terasz #1-ra fog átkerülni amin megvettük a strandkosarunkat. Ùgy döntöttünk hogy égi jel az áramszolgáltató levele, amiben közlik h 120 eurot túlfizettünk uh ennyit visszautalnak. 120 eurót. Egyböl nyilvánvaló volt hogy ezt vagy elbasszuk sushira, vagy veszünk belöle egy strandkosarat.

Nagyon büszkék vagyunk az olyan kincseinkre mint e kép amit még Shanghaiból hoztunk. Egyböl be is tettük egy sarokba.

E szörnyen giccses borzasztóan cuki cicás rómeó és júliás képet Veronából hoztak. Egyböl betettük a wc-be.

Ezt meg csak úgy a szárított ruhák mellé :)